Font Size

Profile

Layout

Menu Style

Cpanel

„Néha még álmomban is a színházra gondolok...”

Olvasóink értékelése: / 6
ElégtelenKitűnő 
–Nem az első és nem is az utolsó prózakötet, amivel ezúttal szerzőnk megörvendeztet bennünket. Ő is benne van, mint ahogyan mi is, épp úgy, amiként az a jó könyvek esetében lenni szokott – magyarázta Egyed Emese költő, irodalomtörténész kedden délután, a Phoenix könyvesbolt rendezvényeinek helyszínéül szolgáló Gy. Szabó Béla Galériában, Jancsó Miklós A kényelmetlen hős című könyvének bemutatóján. A kötet a Stúdium Kiadó gondozásában idén jelent meg, s a színház világához szorosan kapcsolódó novellákat, humoreszkeket és humoros jeleneteket tartalmaz.
Tőkés Erika, a Stúdium Kiadó munkatársa örömét fejezte ki, amiért a színész-író idén tavasszal őket választotta kötetének kiadására, mint mondta, örömmel tettek eleget a felkérésnek. A kiadványt lektoráló és az utószót jegyző Egyed Emese társaságkedvelő, elgondolkodó és máshoz nem hasonlítható embernek nevezte a szerzőt, aki „görbe tükröt tart az olvasó elé, s a nevetés műfajába foglalja írásait”. – Én biztattam arra, hogy gyűjtse kötetbe ezeket az írásait, ugyanakkor a címet is én javasoltam, az ötletek és a kivitelezés azonban Jancsó Miklós nevéhez fűződnek. A kényelmetlen hős című kötetében a próza, a jelenet révén keresi az igazságot, és nem fél kimondani azt – hangsúlyozta Egyed Emese.

S hogy milyenek Jancsó hősei? Elmondása szerint többnyire olyan emberek, akik a porondon, a deszkán élik le az életüket. – Néha még álmomban is a színházra gondolok, ami tulajdonképpen harminc év után természetes. És persze igyekszem a kellemes emlékeket felidézni magamban... Időnként kényelmes vagyok, és hagyom a fantáziámat, inkább a valóságból szerzem az inspirációt, ezt nagyon nehéz lenne felülmúlni – fejtette ki a művész, majd a megöregedni nem akaró primadonna és a pirosköves gyűrű történetét mesélte el.
A Színész a tanügyben című humoros-keserű írása kapcsán óhatatlanul is szóba került a szerző jelenlegi viszonyulása a tanári és a színészi szerepkörhöz. Úgy véli, több más dologhoz hasonlóan a színház sem a régi, a korábbi, bohém életmóddal ellentétben a színészeknek ma már keményen kell dolgozniuk megmaradásukért. Ilyen értelemben könnyebbnek tartja a tanári pályát.

A népes közönség érdeklődését szemmel láthatóan elnyerő történetek csattanóit pedig azok ismerhették meg, akik a rendezvény zárásaként megvásárolták a kötetet.
Share

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

You are here Családaink története - Jancsókról szóló írások - „Néha még álmomban is a színházra gondolok...”