1848 márciusa jó ok arra, hogy ne csak honvédjeink hőstetteiről, hanem a velük kapcsolatos szerelmi történetekről is írjunk, emelve érdemeiket. Meséljünk tehát Gábor Áron titkos hódolójáról és Dummel Ferdinánd, az osztrákból lett székely ágyúöntő szenvedélyes életéről, mert szükségünk van ezekre a legendákra.

Az önfeláldozó szerelmes nő

Nem kell sok fantázia ahhoz, hogy elképzelhessük, amint bátor kiállású honvédjeink megdobogtatták a hölgyek szívét azokban a lelkes időkben. Köztudott, hogy Gábor Áron karizmatikus személyisége meghatározta a háromszéki eseményeket, annak ellenére, hogy a forradalom vezetői egy ideig nem vették ezt észre. Az elején nem kapott képességeinek megfelelő katonai rangot, pedig elképzeléseit a történelem is igazolta. Csak 1849 májusában ruházta fel őt Kossuth az összes székelyföldi hadigyárak parancsnoki jogkörével, és kinevezte a székely tüzérség parancsnokául, de addig már sok tévedés történt, és mindössze három hónap maradt hátra a végső ütközetig.

A legenda szerint az osztrákok inkább értékelték, félték személyét, ezért is tervezték meggyilkolását. Elküldtek Kézdivásárhelyre egy gyönyörű nőt, hogy elcsábítsa és elveszejtse a hőst. Aztán a történet nem várt fordulatot vett, mert a nő szerelmes lett Áronunkba, akinek bevallotta jövetele célját. Elmondta, hogy ő valójában Kopinszky Nelli, Vorwicek Alfonz osztrák császári kapitány neje, akit férje azzal bízott meg, hogy csábítsa el Háromszék hősét, és mérgezze meg. Meg tudta volna tagadni a kérést, de rájött, hogy akkor mást bíznak meg helyette. Azért fedte fel a fondorlatot, mert csodálta azt a férfit, aki az ellenség szemében olyan hatalmas jelentőséggel bírt. Elindulása előtt megmérgezte gonosz urát, majd a magával hozott mérget ő maga vette be, és szerelme, Gábor Áron karjaiban halt meg. Sírját a múlt század elején még látni vélték a református temetőben…

Osztrákból lett székely ágyúöntő

Másik történetünk a jogtalanul elfeledett Dummel Ferdinándról szól, akinek sírja a kézdivásárhelyi katolikus temetőben található. Salzburgban született 1800-ban, és 1881-ben halt meg. Fémesztergályos- fémöntőként elindult a világba tapasztalatcserére, de a szerelmei Kézdivásárhelyen marasztalták, ahová 1826–1827 között érkezett meg. Itt született 1828-ban egy lánya Virth Máriától, majd egy másik feleségét, Novák Cecíliát itt temette el. Tudomásunk van egy brassói feleségről is, akitől 1831-ben született meg a fia, kinek utódai Budapesten élnek.

Turóczi Mózes ágyúöntő műhelyének ő lett a művezetője, mert neki volt egyedül ehhez szakképesítése. A szabadságharc melletti elkötelezettségével nyerte el polgártársai tiszteletét, habár mindvégig jövevénynek nevezték, mert a magyar nyelvet törve beszélte. A szabadságharc bukása után a hegyekbe menekült, ahol majdani felesége, a nála 33 évvel fiatalabb Jancsó Éva látta el élelemmel, és gondozta évekig. Érthető a fiatal lány rajongása az idős mester iránt, hiszen a hagyomány szerint a hont védő osztrákunk nemcsak a székelyekkel vállalt sorsközösséget, hanem a szebbik nemnek is nagy hódolója volt.

Forrás: Székely Hírmondó