Jancsó Miklós a "Szúnyogkirály"

Jancsó Miklós a "Szúnyogkirály"

A múlt század nyolcvanas éveiben a kincses város köves utain két fura alak vonta magára Kolozsvár elegáns sétálóinak figyelmét. Az egyik idős bácsi, a másik rosszul fejlett, nyurga fiatal diák. Mindössze talán tizenkétéves. Öltözetük is már feltűnő, szeges cipő, turistanadrág, kezükben kisebb-nagyobb szúnyogháló. A céltalanul sétálókkal nem sokat törődtek, egymással voltak elfoglalva, mélyen belemerülve beszélgetésükbe. Az egyik tudós Parádi Kálmán, a városszerte ösmert „bogarász”, aki a fényes kávéházi asztalok helyett inkább a Kis-Szamos lapályos partjait, a Fellegvár körüli mocsarakat kereste fel, napokon keresztül bújta, hogy egy-egy ritkább szúnyogra akadjon, amelyen a sejten belőli emésztést tanulmányozta. A másik, fiatal bámulója, a természet nagy rajongója, szúnyoggyűjtésben önzetlen segítőtársa, Jancsó Miklós, a helybeli református Kollégium igazgatójának fia, a „szúnyogkirály”, mint ahogy diáktársai elnevezték. Ahová a mocsaras partok süppedő hínárjába az öregedő lábak már nem tudtak eljutni, a könnyű, fejletlen Jancsó minden veszély nélkül bejutott és fogdosta össze a szúnyogokat, hogy otthon vizsgálatoknak vessék alá.

 

Az orvostudományi egyetemre járva s annak elvégzése után az érdekelte őt, ami az orvostudományban nagy port vert fel akkor, a bakterológia, Ronald Ross és Battista Grassi malária-kutatásai, Pasteur és Koch Róbert világraszóló felfedezései, amelyek a kolozsvári professzorokat különösebben nem ragadták meg. A „szúnyogkirály” figyelmébe azonban élénken bevésődtek és egész életére döntően elhatározódott benne, hogy a szúnyogok iránti szeretetét megtartja, hiszen Ross és Grassi kimutatták, hogy mennyi bajnak kútforrásai ezek a leheletkönnyűségű, mindenhová odaférkőző kis bestiák.
Sokszor látható még doktor korában is szúnyoghálóval loholni az utcán, pedig már a Karolina-kórház orvosa, ami miatt bogarasnak, különcnek tartották. Hát még a kórházban mit csinál! Ahelyett, hogy fárasztó tanulása után pihenne, – hiszen törékeny, gyenge szervezetére ráfért volna, – kerüli a nyilvánosságot és az emberek nagy csodálkozásra a kórház fáskamrájában egy láda tetején mikroszkópjával bajlódik, összefogdosott szúnyogainak kalickát készít és minden szabadidejét köztük tölti. Élete későbbi szakában, amikor a maláriának már elösmert, európai hírű kutatója, a Nobel-díjas Rossal levelezésbe kerül, aki későbbi tudományos munkájában hasábokon keresztül tárgyalja a „the admirable experiments of Jancsó”-t, amelyek a Karolinakórház fáskamrájából átalakított laboratóriumából indultak ki.

Ugyanott kezdte, ahol Ross és Grassi, részben tudta kutatásaikból, részben önállóan felfedezve a már felfedezteket. Prioritást soha nem kívánt, nem követelt magának, megelégedett a lassú, de annál kitartóbb érdeklődéssel. Az Orvosegyesületben magára vonta Erdély híres belgyógyászának, Purjesz Zsigmondnak figyelmét, aki midőn megkérdezte tőle, hogyan tud abban a sötét lyukban ilyen figyelemreméltó kutatásokat végezni, büszkén válaszolta: „Nagy fölfedezésekhez nem fényes berendezés, hanem nagy koponya szükséges”. Ez után hamarosan Purjesz klinikájának jobban berendezett laboratóriumában folytatja kutatásait: a malária-plasmodium fejlődését úgy a szúnyogokon, mint az emberen, az ivaros fejlődés menetét, a lappangási, inkubációs időt emberen, kininálló malária-plasmodiumok, saválló bacillusok mibenlétét.

Mikor a kolozsvári egyetem nyilvános rendes tanára lett, már kísérleteivel készen volt, hiszen a „Tanulmány a váltóláz parazitáiról” című, nagy feltűnést keltő dolgozata, amellyel az Orvosegyesület Mészáros-díját nyerte el, még 1906-ban megjelent. Szabadidejét többek között most már a maláriások gyógyításának szentelte, amiben a vizenyős, mocsaras környékű Kolozsvár bizony nem szűkösködött. Messzi földről keresték fel a „hideglázas” betegek a világhírű tudóst. Ross karjába ölelte és dolgozatában sohasem felejtkezik el magyarországi vadásztársa korszakalkotó munkálkodásáról.

Az Akadémia Rózsay-díjjal tünteti ki, majd 1928-ban a salvarsan élettani viselkedésére vonatkozó szövettani vizsgálódásaiért a Budapesti Kir. Orvosegyesület a Tauszk-díjjal jutalmazza.
Forrás: mek.oszk.hu
Utoljára frissítve: 2017. június 11., vasárnap 21:18
Értékelés:
(1 szavazat)
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére