Kézdivásárhelyi ág (1613)

A család czímeres nemes levelét 1613. július 13-án Báthory Gábortól kézdivásárhelyi Jancsó János lovas nemes  és testvérei Tamás, Jakab, Simon kapta.    

Címerleírás: "Pais ég színnel, melyben egy egész oroszlán, szája kitátva, nyelve kinyújtva, a maga természetes színében lefestve, utolsó két lábán állva, elsők közül pediglen jobblába egy mezítelen felfelé tartott kardot, a másikba pedig egy koronát, és abba egy írótollat tartani láttatik. A Paison feljül egy szájával lefordított katonai sisak tétetett, a melynek tetejét, a királyi ajándék drága kövekkel és gyöngyökkel kiczifrázva ékésit; az ormójáról pedig a sisak oldalán lefolyó abroncsok fejér színűek és mind a két részit a paisnak szépen körülveszik és megékesítik,"                                                                  

Báthory Gábor 1608-1613 között volt Erdély sokat vitatott fejedelme. 

A család tagjai a XVII.sz. elején primipilusok voltak, nemességüket többször felújították. 

A XVIII.században a kantafalvi és kézdi-vásárhelyi Jancsók élnek igazolással. 

1844-ben Jancsó Tamás a kézdivásárhelyi táblán igazolta magát. 

Jancsó János lovas nemes és testvérei Tamás, Jakab, Simon részére adományozott czimeres nemes level Báthori Gábor által 1613 július 13-án. (Ez eredeti elégett az 1834 évi kézdivásárhelyi tüzvészben, de magyar fordításban fennmaradt.)

„Mi Báthori Gábor, Isten kegyelmességéből  Erdély, Oláh és Havasalföld Fejedelme, Magyarországhoz tartozó uradalmaknak ura, és a Székelyeknek Grofjok s a tbb.  Emlékezetben   hagygyuk   ezen   írásunk   által,   tudtára adván mindeneknek a kiket illet, hogy midőn számban vetetődnék, hogy ki lett légyen segítségül az uradalmak legnehezebb környül-állásaiban a   Fejedelemnek,   főképpen   pedig   ezen  nevezetes villangós időben; azért illőnek ítéltük, hogy a méltók valójában a Nemesség fényével jutalmaztassanak meg; és Mi is, kinek-kinek a maga virtusaihoz képest a Tisztesség méltó titulusait nem ok nélkül végezvén, annak okáért, ennek megfontolásában, az előbbeni Fejedelmek nyomdokait követtük; úgyszintén némely hűséges Tanácsossainknak. Igy hát mind a különös be-folyást   megtekintvén;   mind   pedig megfontolván hűségét és hivséges szolgalatjait Kézdy-Vásárhelyi Lovas-Nemes Jancsó Jánosnak Méltóságos Veselényi Anna Nemes és Mlgs Ke-resztszegi hajdani   Csáky  István   ur   elmaradott   Úrasszonya biztossának, kivel eő Kegyelme, még a  maga Ifjúságának  virágjában, tulajdon honnyaiból a Meltóságok és Ország-Elöljáróinak udvarokba jutván, mind magok az urak, mind ennek a mi legkedvesebb Hazánk Erdélyországa, végre mi irántunk is igaz szorgalmát és a maga elméjének  teljességét dicséretesen kimutatta, kijelentette, és az aránt, hogy jövendőre is hasonló hűség és lélek nagyságát fogná mutatni és fordítani  meggyőződvén; annakokáért,   o Kegyelmét,   a ki különben   is a régi és helybenhagyott Nemességnél fogva,  mely még az  Erdélyi szabad székely uraknak a hajdani Felséges és Törvényes Ma-gyarországi    Királyoktól    és Erdélyi   Fejedelmektől    meghagyatott és mindig   számba vétetett,   mind   szabad   és  Hazafiui    Személy  és  soha   a jobbágyi  állapot    alá    nem   vettetett, és  ő  általa Lovas  és   vele   edgyütt   levö   Kézdy-Vásárhelyi Jancsó   Tamás,   Jakab,   ugyszintén   Simon   testvéreket, az   ő   testvéreit,  a mi   különös   Kegyelmességunkből   és   ha-talmunk   teljességéből,   a mi Erdélyországi   és   hozzá tartozó Részei Nemes Férfiainak Társaságokba és számok közé számláljuk és írjuk; nyilvánságosan végezvén, hogy mostantól fogva ugyanazon Jancso Tamas, János, Jakab és Simon, azoknak maradékai, és utánna következendői, mind a két nemen, mindnyájan igaz és ketsegnelkul való Nemeseknek tartódjanak és vétetődjenek. Az ilyen forma igaz és tökeletes Nemességnek jeléül pedig adtuk a Nemességnek czimerét: tudniillik a Paisot ég színnel, melyben egy egész oroszlán, szája kitátva, nyelve kinyújtva, a maga természetes színében lefestve, utolsó két lában állva, elsők közül pediglen jobblába egy mezítelen felfelé tartott kardot, a másikba pedig egy koronát, és abba egy irótollat tartani láttatik. A Paison feljül egy szájával lefordított katonai sisak tétetett, a melynek tetejét, a királyi ajándék1 drága kövekkel és gyöngyökkel kiczifrázva ékésit; az ormójáról pedig a sisak oldalán lefolyó abroncsok2 fejér szinűek és mind a két részit a paisnak szépen körülveszik és megékesitik, a mint ezek eképpen ezen Levélnek kezdetében tudós és mesterséges kéz által világosabban lerajzolva lenni láttatnak, melyeket meghatározott elméből és ismerve a magunk szabad­ságunkat, említett Jancsó János, Tamás, Jakab és Simonnak, maradékainak és utánnok következendőiknek mind a két nemen mindnyájoknak kegyelmesen adtuk, ajándékoztuk. Ennek felette ajándékozván nekik a fennebb irt fegyvert, vagy nemesség czimerét, mint más nemes férfiaknak és nemességgel megdiszittetnek, szokások szerint, kik fegyverrel élnek, mindenütt a háborúba, kardoskodásokba, kaszászkodásokba, dösöléseskbe, bíráskodásokba és más akárminemü nemesi és katonai gyakorlásokba, úgyszintén pecsétekkel, zászlókkal, medenczékkel, takarókkal, fedezőkkel, gyűrűkkel, házakkal, Paisokkal, temetési ceremoniákkal és közönségesen akarminemű dolgokkal és szolgálatok nemével igaz és valóságos Nemesi Titulussal, a milyenek   közöttünk   mindnyájan   és különösön is minden karba, rendbe, állapotba és fényben élö emberek vagynak jegyeztetni, tartatni és neveztetni akarjuk, és élni mindazokkal a tisztességekkel,  kegyelmekkel  adományokkal, ajándékokkal és szabadságokkal a magok függetlenségekbe, a mellyel más igaz született Nemesek és velek egy sorsú emberei a megnevezett Erdélyországnak és az ő hozzá­tartozó meghódolt helységeknek akármi úton-módon törvénye­sen és a régi szokásnál fogva élnek, tartatnak és birnak, ugy ők is örökösön éljék, tartsák és bírják; és hogy minden más kifejezés nélkül, az ő irántok levö kegyelmességünknek, az ő házaik Lovas Bajo Márton és Gergely északi szomszéd­ságokban, délről pedig a Parochialis Házak mellett a Szé­kelyföldön mezőváros Kézdy Vásárhelyen, és az ahoz a házhoz tartozandók, minden felszámlálás taxája alól és a nekünk tar­tozó akár rendes, akár rendetlen,1 akármely adók, segedelmek, a mi cassáinkban illő nyereség fizetése, akármely közrendü és hazafiui" szolgálatok, tized, kilenczedbeli dézmák, akár szöllö, akár vetés, akár szántóföldön levő majorkodására nézve, akár­mely fizetés, mind jussaik, mind Birodalmaik megszámlálása jussokért való fizetés, mind az utazóknak hozzájok való szál­lításokra nézve örökre kivétetni, kiemeltetni, nemesittetní akarjuk; a mint ki is vesszük, kiemeljük és nemesítsük, ezen írásunk erejénél fogva, helyben hagyván mindazonáltal a Hely­ség jussait, a mennyiben azok a mi Érdemes, Jeles és Nemes­ségünkkel nem ellenkeznek. Annakokáért ugyanazokat szemé­lyekben, vagyonaikban, vagy akármely Javaikban háborgatni s nyughatatlanitani, vagy akármely módon nekik kárt okozni ne igyekezzetek és ne is merészeljetek valamely módon, ha­nem ugyanazon személyeknek házait a fennirt mód szerint ki-vévén, kiemelvén és nemesitvén, a mint megiratott a Helység Jussaik megmaradásokkal örökösön tartani kötelesek lesztek és tartsátok is. Ha pedig különben cselekesztek  Ezen írásun­kat elolvasván, a megnevezettek holyreállittattnak.' Mely dolog valóságára és erősségére nézve, ezt a mindig megmaradandó írásunkon függő és a mi oltalmunk alatt megerősített Pecsé­tünk által említett Jancsó János, Tamás, Jakab és Simonnak, mindnyájoknak, Kegyelmesen adtuk,  engedtük, ajándékoztuk. Költ a mi városunkban, Nagy-Szebenben, június 3-án Krisztus Urunk születése után Ezerhatszáztizenharmadik esztendőben. Küljel: A Nemes levél párja a k.-vásárhelyi Jantso Famíliáé Magyarra lefordítva."

Báthory Gábor

Utoljára frissítve: kedd, 06 január 2015 06:34
Értékelés:
(0 szavazat)
Tovább a kategóriában: Lengyelfalvi ág (1591) »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére